Magamról

Saját fotó
Hungary
"Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/

2011. február 11., péntek

Csókunk




Szánk lágysága csábító
Gyengéd akarásunk
Sóhajunk bénító
Csendes vágyódásunk
Keményen feszülő
Nyelvünk bársonya, szerelmes erő
Fogunk nyomai birtokló pecsétek
Szemed párássága, mutatja hogy érzed
Ezért a percért most
Csak Neked élek
És mohón kérlek még
Faljál fel! Édes!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése