Befele hull...

Csak nézek rád

ellöktél vadul

Könnyeim zápora

--befele hull—

Arcomon mosoly,

ne lásd hogy szenvedek.

Reszkető szívvel,

sietve elmegyek..

Életkép

Állólámpa fénynél

ülve, olvasok.

Ő áll, én ülök.

Ha elfárad, majd

helyet cserélünk.

Így élünk...

Régi és új

Tintatartók ásítoznak
unalmukban álmodoznak
Pennák és a libatollak
dohos polcokon sorolnak
Porillatú némaságban,
siratják vissza a múltat

Ma már e-mail a divat
Tarka fényű képernyőkön,
távolságot nem ismerve,
kopognak szerelmes szavak.

De a poros könyvek között
Vén pók szövöget dúdolva
bölcsőt a jövőnek,
Nem törődve,hogy az idő rohan,
mert már régen tudja
A ma után,mindig jön egy holnap

Merengő

Ma rád gondoltam...
Tán oka volt,
hogy akkor a sors
felém sodort.

Ki volt a játék,és
ki volt az ajándék
Tűnődök...de,
Te már elmentél,
nem vagy sehol...

Naplemente

Ott hol a víz az éggel
összenő,
készül egy csoda
Süppedő
napkorong köszön
rebbenő
szemembe,
Vérrel írt,naplemente

Remény-ezés

Nem vagyok bánatos
ez csak egy állapot
mi megmaradt
mikor életem fonala
megszakadt
így ez már egy másik
élet
bár élhetőnek sem
látszik

Végig kísérsz
életem tengerén
mi lenne nélküled
csodálatos
remény

Ha virág lennék
biztosan orgona
rajtam szikrázhatna
könnyeid zápora
illatom szállna
csillagos éjszakán
úgy simogatna
álmodnál,
rólam talán..

Milyen szép is a remény
megbújik szívek rejtekén
néha mosolyt ad,néha bút
simogatja a szomorút

Mondd mivé szeretnél
válni..ha tehetnéd?
minden hajnalod
remény
hogy lesz
új napod

Éjszaka van már
sötét és csendes
monitorom előtt
lassan elmerengek
ez a nap is elmúlt
minden fénye kihunyt
álom nem jön megint
szememre

Szerelem óóóóóóóó!

Csak kicsit pihenünk
aztán majd evezünk
Szerelem tengerén
még egyszer
remegünk
Ölelő lágy karok
Mást nem is akarok
Mosolyod pont elég
Olvadok,mint a jég.