Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
2012. január 23., hétfő
Remény-ezés
Nem vagyok bánatos
ez csak egy állapot
mi megmaradt
mikor életem fonala
megszakadt
így ez már egy másik
élet
bár élhetőnek sem
látszik
Végig kísérsz
életem tengerén
mi lenne nélküled
csodálatos
remény
Ha virág lennék
biztosan orgona
rajtam szikrázhatna
könnyeid zápora
illatom szállna
csillagos éjszakán
úgy simogatna
álmodnál,
rólam talán..
Milyen szép is a remény
megbújik szívek rejtekén
néha mosolyt ad,néha bút
simogatja a szomorút
Mondd mivé szeretnél
válni..ha tehetnéd?
minden hajnalod
remény
hogy lesz
új napod
Éjszaka van már
sötét és csendes
monitorom előtt
lassan elmerengek
ez a nap is elmúlt
minden fénye kihunyt
álom nem jön megint
szememre
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése