Tintatartók ásítoznak
unalmukban álmodoznak
Pennák és a libatollak
dohos polcokon sorolnak
Porillatú némaságban,
siratják vissza a múltat
Ma már e-mail a divat
Tarka fényű képernyőkön,
távolságot nem ismerve,
kopognak szerelmes szavak.
De a poros könyvek között
Vén pók szövöget dúdolva
bölcsőt a jövőnek,
Nem törődve,hogy az idő rohan,
mert már régen tudja
A ma után,mindig jön egy holnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése