Lágy szellő hátán
vitorlázik az élet,
pitypangernyőkön...
*
Zöld lombsusogás
mesél a jeges télről,
csendben sóhajtva...
*
Locsogó patak
rohan a folyó felé,
tavaszi csókért...
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése