Magamról

Saját fotó
Hungary
"Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/

2011. január 19., szerda

Nélküled



Kitépted!
Kitépted a szívem!
Most véres kezedben ott dobog!
- nézel rá -
Nézzed!
Szó nélkül itt hagytál végleg!
Szív nélkül maradtam,
- üresen -
Miért?
MIÉRT TETTED EZT VELEM?
Mindent odaadtam, amim maradt,
De eldobtad!
- szó nélkül -
Hiába a szép szavak!
Eltapostál!
Sárba tiportál!
És én most sírok,
Élni sem bírok,
NÉLKÜLED...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése