Fekete csöndben nézem a szemed,
Végigsimítom ölelő kezed,
Megcsókollak, suttogok Neked...
Ameddig TE leszel nekem,
Addig ÉN is leszek...
Ha egyszer elhagysz,
Örökre elveszek...
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése