Net-szerelem

Lángoltam mint a nap!
Tüzes volt a szívem!
Tudtam, hogy nem szeretsz, mégis itt voltál velem!
Most elmentél már, kialudt a láng,
A tűzből hamu lett, a lángból parázs,
Mely tovább izzik fájón,
Míg elmúlik a varázs.
Te és Én!
Víz és Tűz!
A tűz lobog, a víz lehűt.
Kapcsolat, mely mindig fájó, mégis izgalmasan hullámzó.
Ilyenek voltunk Te meg Én,
Magányosan, a világ két felén.
Csak a lelkünk kapaszkodott,
Kitekert szavakhoz ragaszkodott.
Én azt mondtam, szeretlek!
Te azt hogy, becsüllek!
Az igazság könyörtelen, és mindenkinek fáj.
Mondani kellett!
Érteni, mutatni, gondolni, suttogni!
Mert elhinni a szívünknek muszáj.
Szikra maradt hát bennem, mert kialudt a láng,
Sír a lelkem!
Utánad! Miattad! Érted!
Mert beköltöztél a szívembe,
VÉGLEG...