Mint törött szárnyú madarak,
Zuhanunk a mélybe,
De néha mint,
FŐNIX
Szállhatunk az égre...
Mert még dolgunk van itt a földön,
Széttört lelkünket, lassan összerakjuk,
Élünk másokért, tovább!
Meggyötört szívünket,
Csendes mosollyal...
ADJUK
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése