Miért?

Mért volt az, hogy kerestél valakit,
és mért pont rám találtál?
Mért nem mentél tovább egy kicsit
és miért nálam maradtál?
Mért volt neked az a mosoly,
váratlan és édes?
Mért kellett azt mondanom,
--véletlen volt, téves--

És én csak írtam, írtam neked,
szomorú, vidám leveleket.
A magányról az örömről,
és hogy mily ritkán nevetek.
Életről, halálról, vágyakról,
- másnak ez oly rémes -
És te csak olvastad s nézted azt a képet.

Mindent tudsz már rólam,
mégis elbűvölt titokban,
- egy távoli -
gyötrő gondokkal teli arc,
melyen olyan ritkán volt,
- egy felhőtlen -
csak téged megkapó,
kedves mosoly.