Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
2011. január 27., csütörtök
Fekete-fehér
Te azt mondod fekete, én azt hogy fehér
Te azt mondod nincs, én azt hogy van
- és ez az ellentét, egy kinccsel felér -
Te azt mondod nincs társad
Én azt mondom, akkor várlak
Te azt mondod, egyedül
Én azt mondom, ketten
Kettő egy pár
A párom szónál, nem hangzik semmi szebben
Te azt mondod távol, én azt, hogy közel
- mert távolságot a szív nem ismer -
Te azt mondod kereslek, én azt hogy szeretlek
Így vitatkozunk már rég
Te azt mondod-- fekete!
Én rávágom rögtön--fehér...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése