Magamról

Saját fotó
Hungary
"Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/

2010. november 20., szombat

Sivatagi rózsa



Nehéz leírni,de kibírni átok,
Évek óta már,csak vegetálok,
Nincs múltam,se jövőm,
Csak jelenem..
Egy nap
az
életem!
Sötéttel halok,fénnyel születek,
Mint egy növény,mi időhurokban él,
Rózsa a sivatag közepén,
Ez vagyok én!
Nem láthat senki!
Nem vesznek észre!
Hajnali harmat a kincsem,
Könnyem az időbe szorult,
Egynapos
életem

1 megjegyzés:

  1. szép a rózsa...
    szép a vers...
    és mégis hiába,....
    ----és az életünk is hiába....

    VálaszTörlés