Szavaid apró bogarakként
jönnek át,
Tőled-Hozzám.
Néha csípnek,néha marnak!
Máskor,mint bársonyos ujjak,
Becéznek,simogatnak..
Észre sem veszed!
Neked
Szavakból áll a kezed!
és
Beszél a szemed!
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése