Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
2012. január 22., vasárnap
Szem-elések
Ne nézz tükörbe
mert ám az nagy csaló
szerelmes szemekben
látszik csak a való:)
Szemed fénye elég nekem
Belenézek,el is veszem
Mutass utat merre szálljak
Röpítenek fehér szárnyak
Most úgy nézz a szemembe
mintha kettőnk titka lenne
Azt a fényt,mit senki nem lát
Csak mi nézzük elmerengve
Keress csak ott fenn az égen
csillaggá lettem már régen
emeld fel a tekinteted
bárcsak láthatnám
a
szemed
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése