Szél suhan a lombok között
s a vén fák bólogatnak
Repedt ágaik fölött
tavasz illata sarjad.
Időt lapoz a fuvallat
Végigsöpör zilált ligeteken
elvisz minden borút
Zöld mázas indák fonnak
boldogságból koszorút
Glóriát a napnak
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése