Eltakarom mindig a szemem,
MERT
azt képzelem akkor,
NEM
látszom én sem.
Láthatatlanná tesz.
Ülhetek meleg kuckómban,csendesen
Nem is létezem másnak,csak
NEKEM
Mikor felteszem...
Hatalmas...Sötét...
NAPSZEMÜVEGEM
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése