Magamról

Saját fotó
Hungary
"Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/

2011. február 20., vasárnap

Átlátszó




Ne szólj hozzám, mert beteg vagyok!
Magányos, fáradt, szomorú...
Ragályos!
Ez biztos!
Ne közeledj, mert elküldelek!
Lehet hogy felrobbanok!
Bár pipacsmezőn, pipacs vagyok,
Pirosak közt,
- FEHÉR -
Egyedül vagyok!
Mindig-mindig egyedül!
Átlátszom mint az üveg!
Láthatatlan vagyok!
Csak nézek...
Meg sem szólalok...
Nem is látszom!
Észre sem vesznek!
Mert csendes, átlátszó,
Időzített bomba vagyok!
Egy csend -
Egy
Üvegszilánk -
Egy
NEM szó -
Egy
Felkiáltójel -
Egy
Halk suttogás a szélben -
Törött szárnyú Angyal!

Lehet hogy az vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése