Magamról

Saját fotó
Hungary
"Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/

2011. január 23., vasárnap

Rémes emlék




Éjszaka már...

Csöpög a koktélos kevertem
Célja, hogy NE leverten érjek célba!
Mármint a műtőbe

DE

Úgy éljek - Szűkölök belül

FÉLEK!

Már jönnek is értem!
Kopott folyosón visznek...
Fesztelenül fecsegve

ÚRISTEN!

Kinek jó itt a kedve!
Na nekem NEM!

Futnék esztelenül!
Na de így - MEZTELENÜL - Sehova!
Csak oda, hol szorosan fogják a vállam

Mert

- a hátamon matat egy úr, és szúr -
Egy tűvel!
Mit művel? Rémüldözök!
Meszes a gerinc

- mondja -

és nyugodtan
szúr egy másikat

SIKER!

Zsibbad a lábam!
Végre megjön a koktélhatás...
Agyamban
rózsaszín filmszakadás

KIAKADTAM...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése