Csak gyere váratlanul!
Csendben lépj mögém,
-ölelj át vadul-
Karod erősen fond körém,
Csókokkal boríts el!
-számolatlanul-
Én meg úgy tennék,
Mintha megijednék,
Szemem lehunynám
-szótlanul-
Magamról
- Edo
- Hungary
- "Ázott köpenyét kölcsön adta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyház színű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. " /OMEGA/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése