Gyémánt és kavics

Úgy örültem!

Azt hittem GYÉMÁNT-ra leltem!

Dédelgettem!
Nagyon féltettem!
Gyönyörködtem benne!
Hinni se mertem, hogy épp az ENYÉM...
De a CSALFA szem tévútra vitt,
hisz nem volt más, csak KAVICS,
mi ezerszám hever az út szélén.

Eldobtam már!

NEM KELL!

Nem akart, mégis magával vitt.
Én se lettem más, csak szürke KAVICS
És most várhatok, hogy egy CSALFA szemben
megvillanjak némán,
ELHITETVE VELE

- amit lát -

Az egy csillogó, gyönyörű,

GYÉMÁNT